Klió 2001/1.
10. évfolyam
1999-ben jelent meg Ioan Lumperdean könyve az erdélyi román gazdasági gondolkodás kezdeteiről. Hosszas munka eredménye ez az eredetileg disszertációja témáját képező könyv, mely lényegében az adott kérdés első összefoglalója.
A gazdaságtörténet iránt régen érdeklődik a román történettudomány. Sokat tettek fejlődéséért olyan szemelyiségek, mint G. Bariţi, G. Zane, St. Zeletin, H. Stahl, D. Prodan, s a sort hosszasan folyatni lehetne. Elmúlt két évtizede, hogy N. N. Constantinescu (aki ma a Román Tudományos Akadémia tagja) vezetésével megszervezték a román gazdaságtörténet monográfiájának elkészítését a legjobb szakemberek bevonásával. Ha a monográfia nem is készült el, egy csomó részeredmény mégiscsak született, s a figyelmet a kérdés felé irányította. Maga a szerző pedig egyéni vállalkozásként jelentkezett hasonló tárgyú munkával.
I. Lumperdean a román gazdaságtörténetí hagyományok folytatója, aki azonban az eredményeket összegező és rendszerező gazdasági irodalom talaját műveli. Mint a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem gazdaságtörténeti előadója, a Közgazdasági Karon „hivatalból” is foglalkozik a kérdéssel, de a szakma elkötelezettjeként is. A szerző a román gazdaságtörténeti iskola középnemzedékéhez tartozik, aki már eddig is több tanulmánnyal hívta fel magára a figyelmet. Noha a történelem szakot végezte, érezhetőleg legközelebb V. Jinga áll hozzá, aki a két világháború között a kolozsvári Kereskedelmi Akadémia gazdaságtörténésze volt, és a román gazdasági irodalomról alapvető munkát írt. Ilyenformán Lumperdean mintegy követője Jingának.
Elsősorban abban, hogy történelmi szakműveltsége felhasználásával munkájában leginkább a közgazdasági szempontokat tartja szem előtt. Igaz, hogy a legtöbb esetben elég széles horzonton tekint szét és igyekszik eredményeiben az egész román történelemre, s különösen a gazdaságtörténetre tekintettel lenni. Kiemelendő érdeme az is, hogy igen gazdag bibliográfiai anyagot használ fel, s benne nagy számban képviselve van a nemzetközi gazdasági irodalom jelentős része, nem egy „nagy öreg” műve. Könyve végén a névmutató ugyanerről tanúskodik.
Szemben azzal a felfogással, amely a gazdasági irodalom történetét kutatja, Lumperdean a gazdasági gondolkodás múltjára kíváncsi. Ezt az is indokolja, hogy maga a román gazdasági szakirodalom szegényesebb, későn is alakult ki, s e sajátos ágazaton túlmenően a gondolkodás más formái is reménnyel kecsegtetnek. Térben Erdély, időben a XVIII. századtól 1850-ig terjedő időszak a szerző érdeklődésének tárgya, s itt szorgalmasan felkutatja a román gazdasági gondolkodás eredményeit és jeleit, mindig vigyázva a változás momentumaira és a változtatás szándékaira.
Az Előszó után Lumperdean veszi át a szót, és az általános megállapítások rendjén tárgyáról szól, és meghatározza a gazdasági gondolkodás fogalmát. Azután következik könyve két része, amelyek mindegyike több alfejezetre oszlik.
Az első rész a gazdasági tartalmú román könyvekkel foglalkozik, aminek keretében először az idevágó historiográfiás visszatekintésre vállalkozik. A szakágazat román képviselői számbavétele után nyílik számára alkalom, hogy kitekintsen a nemzetközi mezőnyre. Az ókortól a középkoron és újkoron át a jelenkorig a szerzők tucatjai vonulnak el előttünk, és valóban, az európaiakon kívül egyetemes szinten a Közel-Kelet és Amerika képviselői is megjelennek. És itt nagy segítségére van, hogy gyakran nemcsak a külföldi szerzők román fordításait tanulmányozhatta, hanem a a számára hozzaférhető, főleg franciául, olaszul és angolul megjelent általános munkákat és résztanulmányokat is.
Ide tűzzük a könyvet illető első kritikai megjegyzésünket is: a magyar források és feldolgozások teljes hiányát. Lumperdean abban az időszakban nevelődött, amikor nem volt divatos a magyar nyelv megtaníttatása román körökben. Történt ez annak ellenére, hogy a román történetírás erdélyi ágazatának jelentős alakjai (Gh. Bariţi, I. Lupaş, I. Moga, Fr. Pall és sokan mások) mind olvasták és felhasználták a magyar historiográfia termékeit. Ahogy mondani szoktuk, aki Erdély történetével foglalkozik, bármilyen anyanyelvű is legyen, kell, hogy legalább az olvasás fokán ismerje a magyar, román és német nyelvet s a historiográfia eredményeit. Amennyire fontos a nagy nemzetek fiai közül a francia Marc Bloch, F. Braudel, E. Labrousse vagy J. Le Goff, vagy az angolszász nyelvterületről vRobert W. Fogel, Robert L. Heilbroner és Douglas C. North munkáinak ismerete éppen annyira nem elhanyagolható Berlász Jenő vagy Ránki György munkássága, hogy ne is beszéljünk a magyar, de különösen az erdélyi múlt gazdasági összefüggései szempontjából is nélkülözhetetlen Tagányi Károly, Szabó István, Wellmann Imre, Makkai László, Heckenast Gusztáv eredményeiről; s a névsor korántsem teljes. Az erdélyi magyar és német historikusoknak is jóformán csak a románul megjelent tanulmányai szerepelnek a munkában.
Természetesen annál járatosabb a szerző a román anyag ismeretében. Jóformán minden lényegeset elmond, amikor beépíti értesüléseit a román művelődés és könyvkiadás egészébe. Helyesen a „felvilágosodás százada” európai és közép-európai háttere a kiindulópont, benne főleg a reformokra áttérő osztrák birodalmi abszolutizmus gazdaságpolitikai oldala, mely Erdélyben is nyomot hagyott. Valóban a kameralista hagyományokra építő Justi és Sonnenfels, a fiziokrata irányzat, a nyugati eredményekre alapozó osztrák gazdasági írók kedvező talajt teremtettek a román művelődés számára. Jellemző módon, ha 1717–1750 között a román kiadványoknak mindössze 15,8 százaléka volt világi vonatkozású, 1830 körül a világi könyvek arányszáma már 74,84 százalékra ugrott. A bécsi kormányzat jóvoltából sorozatban megjelenő népszerűsítő gazdasági tanítások, tanácsok után, az egyik fontosnak itélt ágazat, a méhészet köréből megszületik az első eredeti román gazdasági munka, az Economia stupilor (Méhgazdaság, Bécs, 1784). Írója a román felvilágosodás képviselője, I. Piuariu Molnar, a kolozsvári akadémia szemorvos professzora. Molnar méhészeti könyvét Gh. Sincai és Gh. Obradovici tollából a következő században újabb gazdasági kiadványok követik oktatási céllal, az iskolázásban pedig a természettudományi és gazdasági tárgyak súlya növekszik. Mikor Gh. Şincai és Gr. Obradovici gazdasági munkájáról beszél, Lumperdean előtt jó alkalom kínálkozik, hogy megjelenésük helye, Buda, királyi Egyetemi Nyomdájának a román művelődésben játszott szerepét részletesen taglalja. Szól arról is, hogy a Birodalom különböző nyomdáiban 1785 és 1830 között mintegy 600 román nyelvű nyomtatvány jelent meg, amelyek közül 15 gazdasági tematikájú. Érdekes volna a román gazdasági munkák összehasonlítása a korabeli erdélyí magyar és német gazdasági irodalom eredményeivel.
Talán leginkább a francia orientáció folytán, a román szakemberek a gazdasági gondolkodásba beleépítik a publicisztikai információkat is, amint az Lumperdean könyvének második részében (Románia gazdasági publicisztikája) is történik. Módszeréhez híven, a szerző először itt is a nemzetközi háttér áttekintésével kezdi témáját, majd rátér a román sajtó történetével foglalkozó historiográfiára. Noha előzményei évtizedekre nyúlnak vissza, maga a román hírlapirodalom az 1830-as években indul, köztük a havaselvi Curierul românesc és az erdélyi Gazeta de Transilvania. Magukban a hírlapokban, de még inkább különböző tematikájú (köztük gazdasági) mellékleteikben 1848-hoz közeledve mind gyakrabban látnak napvilágot gazdasági vonatkozású híradások, cikkek, információk, sőt már tanulmányok is. Erdélyben Gh. Bariţi, a XIX. századi erdélyi román művelődés és nemzeti mozgalom harcosa fordított nagy gondot az általa irányított periodikákban hasonló kérdésekre, de a felnövekvő román értelmiség tagjai közül egyre többen támogatták. Itt is és másutt is megfígyelhető, hogy a román publicisztika gazdasági orientációját Erdély általános fejlődésével hozza összefüggésbe. Itt azonban a kép eléggé szűk és egyoldalú. Így pl. mikor Ujfalvy Sándor alapján joggal megrajzolja Zsibó uradalmának elmaradottságát id. Wesselényi Miklós korában, nem szól arról a mintaértékű modernizációról, amely fia, ifj. Wesselényi Miklós, a gazdasági és politikai reformer korában a zsibói uradalomban bekövetkezett. Hiszen nem szabad megfeledkeznünk a reformmozgalomról, amelynek magyarországi megindítójáról, Széchenyi Istvánról maga Gh.Bariţi is igen kedvező képet festett.
Külön kiemelendő a könyv igen gazdag jegyzetanyaga, amely kitartó erudíció eredménye, és jól eligazítja, további kutatásra és kitekintésre buzdítja az olvasót. I. Lumperdean közgazdasági karon tanít gazdaságtörténetet, ezért joggal didaktikus. Végső következtetéseiben kifejti, hogy a múltat a jelen optikájából kell elemezni. Reális érzékére világít rá az a részlet, amelyben a román gazdasági irodalom, benne a publicisztika korlátozott hatékonyságára igyekszik fényt vetni. Itt olyan korlátozó tényezőket említ, mint a hírlapok szűk olvasótábora (Bariţi Gazeta de Transilvaniájának pl. 1836–1863 között átlagosan 300 előfizetője volt), a nagyarányú analfabetizmus, az általános szegénység.
A könyv végső kicsengése mégsem lehangoló. I. Lumperdean rámutat a román gazdasági irodalom jelentős hagyományaira, melynek művelői mindig igyekeztek szinten maradni. Az ország gazdasági megkésettsége nem akadályozta őket abban, hogy a modern irányzatok ismeretében dolgozzanak. Ha a gazdasági nehézségek ma sem kicsinyek, a román gazdaságtörténészek a modern gazdasági elméletek bemutatásával, az előremutató hagyományok felszínre hozásával és egyáltalában saját eszközeikkel igyekeznek segíteni a modern gazdasági gondolkodás fejlődését.
Ioan Lumperdean: Literatura economică românească din Transilvania la începutul epocii moderne (Az erdélyi román gazdasági irodalom az újkor kezdetén). Bukarest 1999. 380 p.
Csetri Elek